Programok

A káromlás megítélése és büntetése a XVIII. századi magyar büntető joggyakorlatban

Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (7622 Pécs, 48-as tér 1.)

17:00-18:00

Nem is gondolná az, aki kedveskedve mást, főként ifjú emberkét, „huncutnak”, „huncutkának” nevez, hogy XVIII. század elején, Rákóczi Ferenc fejedelem korában, de még néhány évtizeddel később is – ahogy akkor mondták – a huncutolásért, bizony, halálra ítélték volna. A káromlás, különösen az úgynevezett „eretnek” káromlás a legsúlyosabb bűncselekmények egyikének számított, függetlenül attól, hogy a káromló száját egyetlen trágár szó sem hagyta el. A káromlás minősített esete olyan megítélésű bűntett volt, mint a boszorkányság. Káromlásra, vagyis blasphemiára vonatkozó rendszabások meglehetősen nagy számban maradtak fenn a vármegyék jogalkotási gyakorlatából. Ekként már a XVI. századtól nyomon követhető, hogy melyek voltak azok a kinyilatkozások, amik blasphemiának minősültek. Ezek és a periratokban feljegyzett káromlások szófordulatai, az azokban megjelenő „képek” ugyanakkor olyan magyar nyelvemlékek is, amelyek néhány, mondhatni „szépirodalmi” értékű kifejezéssel gazdagíthatják a mostanság egyre sekélyesedő, fakuló, mind több idegen kifejezéssel terhes beszédstílust.